Az energetikai válság és a klímaváltozás arra ösztönzi az építészeket, hogy olyan új megoldásokat keressenek, melyeknek köszönhetően csökkenthető az épületek energiafelhasználása. Ennek egyik lehetséges módja a homlokzat zöldítésében rejlik, melynek lényege tulajdonképpen már több ezer éve ismert.
A fenntarthatóság követelménye – különböző mértékben ugyan – az építészetben is egyre nagyobb jelentőségre tesz szert. Az emberekben egyre inkább tudatosul, hogy a természetnek újra teret kell kapnia, és a vízzel együtt vissza kell kerülni az építészetbe. Csak így alkothatunk természetes és a bolygónknak legkevésbé ártó épületeket.
A zöldhomlokzatok jelentős mértékű hűtőhatással rendelkeznek, ennek elsősorban a nyári időszakban van különös jelentősége, amikor a párolgásnak köszönhetően a környező levegő keveredésnek indul, a vertikális kertek környezetében pedig kellemes mikroklíma alakul ki a hőszigethatás mértéke pedig csökken.
Az épületen elhelyezett növények képesek a napsugárzás elnyelésére és megakadályozzák az épületburkolat felhevülését. Mindez pedig az enteriőrre is közvetlen hatással bír: energiamegtakarítást eredményez, nyáron ugyanis az épületek így nem igényelnek akkora mértékű klimatizálást. A vertikális kertek ezen felül természetes módon képesek a víz visszatartására, a káros anyagok levegőből való kiszűrésére és oxigéntermelésre is.